Virágom, virágom

Mit érdemes tudni a bandáról? Herczku Ági és Nikola Parov megkerülhetetlen személyisége a kortárs ethno-jazz műfajának. Mindkettőjük volt már vendég nálunk is, előbb A Pár-ének című Bartók-műsort hozta Ági, majd két éve (szintén a teraszon, a nyárnyitón) Tariqa zenekarral énekelt.

Nikola a 1980-as évek elején kezdte pályáját Budapasten, a Zsarátnok, a Barbaro, a Riverdance Orchestra alapítójaként és szólistájaként. A Riverdance show-val többször körbeutazta a világot. 2000-ben hazatérve megírta a Naplegenda táncprodukció zenéjét amelyet a Magyar Állami Népi Együttes a mai napig is teltházak előtt ad elő.

Herczku Ágnes elkötelezettsége a magyar népdal iránt megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor, fogékonysága más (fuziós, kortárs) zenei műfajok iránt a legkeresettebb és legelismertebb hazai népdalénekessé tette.

A Magyar Állami Népi Együttes volt szólistája, a Liszt –díjas Herczku Ági csakúgy mint Nikola, többszörös Fonogram díjasok a népzenei és világzenei kategóriában. A közelmúltban jelent meg Herczku Ági és a Banda új CD-je Bandázom címmel, amely a rangos világzenei Songlines Magazine top 10 listáján szerepelt hónapokig. A Banda tagjai a hazai népzenei mezőny legjobbjai: Hegedűs Máté és Pálházi Bence (hegedű) Fekete Márton (kontra) Molnár Péter (nagybőgő) valamint Gera Gábor és Herédi Zsombor (harmonika).

Mesemondó és író. Első diplomáját régészet szakon szerezte, de már az egyetemi tanulmányok kellős közepén rájött, hogy léteznek a világon főállású mesemondók – és azonnal tudta, hogy ez lesz a hivatása.

2006 óta járja a világot és éli a nemzetközi mesemondók kalandos életét. Időközben szerzett egy Mesemondás (Storytelling) mesterdiplomát és egy Kulturális Tanulmányok doktori fokozatot is az Amerikai Egyesült Államokban, Fulbright ösztöndíjasként.

Könyvtárakban, iskolákban, múzeumokban és fesztiválokon lép fel, ahol hagyományos történeteket (főleg népmeséket és mítoszokat) ad elő magyar, angol, vagy spanyol nyelven.

Magyarországon és Amerikában is több népmesegyűjteménye, mesemondásról szóló kézikönyve jelent meg, 2019-ben Ribizli a világ végén című kötete Év Gyerekkönyve díjat kapott. Csenge jelenleg Budapesten él, ő a Világszép Alapítvány mesemondó programjának szakmai vezetője.

Csenge nem felnőtteknek mesél. „Mivel nálunk még nincs akkora hagyománya a felnőttmeséknek, ebből már adódtak félreértések. Például mikor csupa pajkosan csillogó szemű öregúr várt, pajzán történetekre szomjazva. Ezeket a vaskos történeteket én nem is nagyon szeretem, nincs is sok ilyen a repertoáromban. (…) Sok mese régebben is a felnőtteknek szólt, nem véletlenül kezdték el a Grimm meséket is finomítani, kicenzúrázva belőlük a brutális elemeket. Számomra az a legnagyobb öröm a felnőttmesékben, hogy elővehetek egy-egy mítoszt a maga súlyaival, és elmesélhetem őket a sötét részekkel, a bonyolult érzelmi váltásokkal, a maguk komplexitásában. A gyerekek még legtöbbször nem éltek meg olyan élethelyzeteket, amiket felismernének a történetekben, ezért sem tudnák befogadni őket, elrepülne a fejük felett.” – mondta egy interjúban.

A közös estére készülve rögtön kikristályosodtak a közös pontok: „A mesék és a zene mindig is összetartoztak. A magyar népmese-hagyomány csodálatosan gazdag varázslatos történetekben amelyek nem várt fordulatokat, különleges hősöket vonultatnak fel. A meséink szimbólumokon keresztül fejezik ki azokat a mély érzelmeket, amelyek áthatják a népzenét is; a két műfaj harmonziál egymással. Mindig különleges alkalom, amikor együtt kerülhetnek színpadra.” – mondja Csenge.