Varázslatos játékok
Garaczi László, Magyaróvári Viktor Kayamar és Göncz Renáta estje
Rendkívüli művészek lépnek fel A Harmadik Hely közönsége előtt ezen az estén. Hogy mire számíthatunk? Csillogásra és árnyékra, humorra és elmélyülésre.
Garaczi László kortárs irodalmunk egyik legsokoldalúbb és legizgalmasabb alkotója. Költő, próza-, esszé, dráma-, forgatókönyvíró és műfordító. Ahogy a pályája, úgy az élete is kalandos, dolgozott a Kosárfonó és Kefekötő Vállalatnál, illetve az Akadémiai Könyvesboltban is, csak hogy rögtön valami furcsasággal indítsunk. Népszerű önéletrajzi ihletésű regénysorozatában ott van mindannyiunk közelmúltja. Kis és nagy pillanatok, az élet villanásai.
„Mindenki életében eljönnek az úgynevezett nagy események, drámai pillanatok, halálesetek, szerelmek, beteljesülések, sikerek, kudarcok. De vannak olyan hétköznapi pillanatok, helyzetek, emlékek is, amelyek évtizedekig kísérnek és kísértenek, és nem értjük a jelentőségüket. Ártatlannak tűnő, véletlenszerű helyzetek, események, hangulatok. Négyéves koromban álltam a kisszobánkban az ablak előtt, meglebbent a függöny, leszállt egy galamb az erkélyre, félrefordította a fejét, és egy pillanatig egymásra néztünk. A negyedik születésnapomon történt, és mikor a galamb elrepült, arra gondoltam, hogy úristen, milyen öreg vagyok már, és ebből a végtelen időből, ebből a felfoghatatlan négy évből alig emlékszem valamire. Nem történt semmi drámai akció, de ez valami evidenciapillanat volt számomra. Vannak ilyen pimf, közönségesnek tűnő pillanatok, amiket sokáig nem tudunk kiverni a fejünkből. Mint egy makacs dallamtapadás. Nem tudjuk, miért kell emlékeznünk ezekre. Mintha üzenni akarnának valamit a létezésünkről.” – nyilatkozta a szerző a regényfolyamával kapcsolatban. És igen: nevetünk és borzongunk, mert kevesen tudnak úgy kifordítani és nevettetni, mint Garaczi, hogy aztán a következő pillanatban valami megnevezhetetlen összeszorítsa a szívünket…
Én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / garaczi laci.
Magyaróvári Viktor – művésznevén Kayamar – a Zeneakadémia befejezése óta zeneszerzőként, énekesként és kóruskarnagyként egyaránt tevékenykedik. 2012-ben készült el első, saját szerzeményekből álló albuma, a Robert Keder holland költő verseire írt Music in the Wind. 2011 óta a Windsingers együttes basszusa és zenei vezetője. Színpadon műfaja a „többszólamú improvizáció”, kórusok vagy az úgynevezett looper-pedál segítségével (egy hangfelvevő, amellyel a színpadon felvett sávokat végtelenítve lehet visszajátszani). Ilyenkor egymás mellé 4–8 szólamot improvizál, amit a kórus szólamainak szétoszt / a looperre felénekel.
Kayamar rendkívüli képességekkel megáldott zenész. Nem csak abszolút, hanem Herz-hallása is van. Ezt a ritka adottságát felhasználva igazi zenei kaméleonná vált, millió hangszín létrehozására képes, ráadásul több, mint 5 oktávos hangterjedelme révén bármilyen szólamot elénekel a legmélyebb kontrabasszustól a kontratenorig. Előadása csupa játékosság és mélység.
Kayamar hitvallása: „egyszerűen zenélni szeretnék és mosolyra fakasztani az embereket” – több szólamban, szólamok nélkül.
Micsoda hang! Micsoda harmóniák! Micsoda humor! A hangok gyönyörűen simulnak egymásra, a zenei áthallások sokrétűek. Kiváló munka.
írta róla Brian Eno a Noise Festival hivatalos honlapján. Ezen az estén erről remélem mindenki meggyőződhet majd.
Kayamar rendszeresen együtt lép fel Göncz Renáta ifjú operaénekessel – hozzánk is együtt érkeznek. Renáta lírai szoprán, aki szereti a zenei kalandokat, így operától a jazzen át a popzenéig több műfajban énekel. A Kayamar–Göncz Renáta duó egy komplett zenekart szólaltat meg, pusztán a hangjukat használva. Saját szerzeményekkel és feldolgozásokkal érkeznek hozzánk, sokszínű zenéjük csodálatosan illeszkedik Garaczi világához.
A műsor után a művészekkel Karafiáth Orsolya beszélget.