Van-e égősorod?

Rutkai Bori zenekara és Háy János estje

2017. december 7.

Csütörtök, 19 óra

Van-e égősorod? Égető kérdés így, készülvén az ünnepekre. Az év utolsó előadása nekünk is ajándék: Rutkai Bori és zenekara Háy Jánossal érkezik hozzánk. És szövegekkel és dalokkal és képekkel. Bori és János: két öntörvényű, saját univerzumot létrehozó alkotó, akiknek a világa mégis sok ponton érintkezik. Elsősorban talán a sokszínűségben, sokműfajiságban, és abban a különös humorban, ami mindkettőjük sajátja.

Senki nem tudná Rutkai Borit bekategorizálni. Egy személyben nem is tudom, hányféle művész: festő, szövegíró, énekes, animator, rendező – mit hagytam ki? Kvázidíva, színpadi jelenség, a Budapest Bár ragyogó kis csillaga. A Speckó Jedno az egyik legüdítőbb zenekar volt a kétezres években, komoly rajongótáborral, a furcsaságok, a delikát rajongóinak. Érdekes módon Bori később mégis a gyerekeknek szánt munkáival ütötte át a falat. Már a Vacka Rádiónak komoly közönsége lett, ám a Rutkai Bori Bandával készült Sárkányjárgány minden ellenállást ledöntött. Azóta megjelent a Pizsamátor, és a szülők is elvesztek… De mindezek ellenére vagy mellett vagy együtt Borira és csapatára a kortalanság, időtlenség, vicc és komolyság együtt jellemző, és amit a kicsi nem ért, azt érzi, és amit a nagy csak körülírni próbál, abba a kicsi belebolondul. Egyszóval Boriék különös, megfoghatatlan világa mindenkit behálóz…

Az esten dalokat hallunk és képeket látunk, hiszen Bori igazi összművész. Egyszer megkérdeztem, hogy dől el, mikor ír dalt, mikor fest, és mikor készül egy film?

Egymásra rímelnek és burjánzanak az ötletek – felelte – Gyerekkoromban volt olyan, hogy átkiabáltam anyunak a szomszéd szobába, hogy ’anyu, mit rajzoljak’ és akkor ő mondott ötleteket. Ezt úgy rutinizáltam, hogyha nem jut eszembe, mit fessek, akkor tuti van olyan dalszövegem, amit még nem illusztráltam, amiből tudok merítkezni képileg, tehát saját magamat hozom lendületbe. Sokszor ráakadok a szövegeimben olyan témákra, amiket évekig lehetne akár sorozatként festeni. De én nem szeretek sorozatokat készíteni, ahhoz nem vagyok elég kitartó, inkább új gegeket szeretek megcsinálni.

Háy János a kortárs irodalmunk egyik legsokoldalúbb, legérdekesebb alakja. Minden létező műfajban alkot, versei, novellái, regényei folyamatosan jelennek meg, és drámáival meghódította a színpadokat is. Keserédes, olykor határozottan nehéz szövegeket ír, de mindennek ellenére ő maga optimista szerzőnek tartja magát.

Az optimizmusom alfája és omegája, hogy hiszek abban, érdemes az életről gondolkodni, érdemes magunkban vájkálni és szembesülni mindazzal, ami nehézzé teszi az életünket, mert akkor csak így van esély a változtatásra – mondta nekem egyszer – Nem érintek tánczenés témákat, mert nem érdekelnek. A műveim depresszivitása nem az én életem realitásából adódik, viszont nekem, mint írónak meg kell élnem ezeket. Összeszedem mondjuk a korosztályom valóságdarabjaiból, innen-onnan, és valamilyen módon belsővé kell tennem őket. Olyan világban élünk, amely szereti, ha felületesen nyúlsz az emberhez, könnyedén, nem engedve, hogy a sötétség ráomoljon a személyiségedre. Én meg azt mondom, ez a legrosszabb irány, mert épp akkor omlasz össze, ha cserben hagyod a bajokat. Elképzelhető, hogy a holnapot megúszod így, de holnapután közös erővel fognak kitörni a lelkedből, és a pszichiátrián ébredsz fel. Egyszóval én olyan könyveket akarok írni, melyek az emberi élet lényegét fogják meg. És ha ennek sötét a tónusa, akkor sötét. Ám úgy érzem, mindig ott a fény is.

Háy János gyakran maga illusztrálja a köteteit, híres szomorúmanóit mindenki ismeri. Bori színes alakjai szürreálisak, emberek és állatok, nem valótlanok, de túl vannak a valóságoson. Ennyi színt ritkán látni egy-egy műalkotásban.

Soha nem bírtam csak egy-két színnel dolgozni – mondja erre – már gyerekként mániám volt, hogy minél hosszabb filctollkészletem legyen, volt is egy százas pakkom. Akadtak persze minden korszakomban kiemelkedő színek, egy időben rá voltam állva a mustársárgára, vagy a rózsaszínre, türkizre. De ha valamilyen szín nem szerepel a képemen, kicsit ideges leszek. Szeretem, ha vibrál az egész alkotás.