Mi

„Immár huszonegy éve működtetem a Manier Szalont és mindig úgy éreztem, ha valaki belép az én terembe, akkor egy kicsit hozzám is érkezik, megmutathatom a privát énemet is. Bár a Harmadik Hely nem az én egyszemélyes projektem, hanem a közös terünk Gáborral, ahol én inkább segítőként leszek jelen, itt is ugyanazokat a gondoskodó, odafigyelő gesztusokat szeretném gyakorolni. Amúgy sem szeretek főszereplő lenni, minden munkánál a legfontosabb számomra a végeredmény, a produktum, legyen az egy új kollekció bemutatója, vagy egy művészeti előadás. A szereplésnél mindig jobban izgatott az előkészítő munka, valami új kitalálása és lábra állítsa, az érdekes tervek megvalósítása. Ez a szalon most épp ilyen. Megmozgat ennek a helynek a ’kitalálása’, örülök, hogy segíthettem egy olyan építészeti teret létrehozni, ami tükrözi a személyiségünket. Mindig arra törekedtem, hogy olyan munkát végezzek, ami kapcsolatban van az emberi közösségekkel. Terveink szerint A Harmadik Hely egy olyan találkozási pont lesz, ahol összefésülhetjük a szélsőségeket. Mert engem mindig a szélsőségek érdekeltek, most is az számomra a legizgalmasabb, hogyan jönnek majd létre a találkozások, hogyan tudjuk a legkülönfélébb alkotókat testközelből megismerni egy olyan estén, ahol nem ér véget a műsor a taps után. És nem csupán a művészekről beszélek, amikor a közvetlenséget hangsúlyozom. Mert a párbeszéd sosem lehet egyoldalú. Azt szeretnénk, hogy aki eljön hozzánk, otthonosan érezze magát, kérdezhessen és szembesülhessen más véleményekkel. Vagy hallgasson, ha éppen erre vágyik. Alapvetően belsőépítésznek készültem, de a legfontosabb mindig az volt, hogy tervezhessek. Ugyanilyen öröm nekem az embereket körülvevő legszűkebb teret, a ruhát megtervezni, és továbbmenve azt gondolom, az emberi viszonyok terei is alakíthatók, ez a gondolat a szellemi térbe is áthelyezhető. Egyre inkább atomizált világban élünk és hajlamosak vagyunk épp erről a nagyon fontos dologról megfeledkezni. Talán nálunk, ahol különböző mentalitású és érdeklődésű emberek jöhetnek össze, sikerül a közönséget is bevonni ebbe a közös alkotásba. Hogy valóban tudatosodhasson bennünk: mindannyian alkotók vagyunk. És az életünk a legfontosabb alkotás.”

„Úgy látom, hihetetlen hiány van olyan helyekből, ahol valóban találkozni tudnánk. Olyan térből, ami nem kocsma, nem színház, hanem olyan találkozási pont, ahol rácsodálkozhatunk egymásra, ahol tudunk egymással valóban beszélgetni, adott esetben akár politikai pártállástól függetlenül is. Ahol nem csupán azok vannak jelen, akikkel úgymond amúgy is találkoznánk. S hogy miért olyan fontos ez? Mert azt gondolom, ha végre beszélgetünk, akkor kiderül, sokkal több közös van bennünk, mint eltérő, sokkal több közös, mint amit gondolnánk. De a társas érintkezésen kívül a Harmadik Hely ugyanakkor egy olyan tér is, ahol érdekes és izgalmas művészeti megmozdulásokkal találkozhatunk, amik azon túlmutatva, hogy reményeink szerint elgondolkodtatóak, szórakoztatóak és/vagy meghatóak – tágíthatják a horizontunkat is. Régi vesszőparipám, hogy a magyar társadalom olyan szempontból is tagolt, hogy mindenki a foglalkozásának megfelelő, viszonylag szűk körökben mozog, nem látunk rá egymásra. Épp ezért egy olyan térré szeretném alakítani a Harmadik Helyet, ahol a társadalom teljesen különböző szegmenseiből, eltérő foglalkozási ágaiból érkező emberek összejöhetnek. Tipikusan a művészeti és gazdasági életről beszélek, ahol az eddigi tapasztalataim szerint alig van átjárás. Anikóval az ismeretségi körünk szerencsére olyan, hogy lehetőséget tudunk biztosítani arra, hogy „nyitott nappalinkban” olyan emberek tudjanak találkozni, akiket nagy valószínűséggel máshol nem sodorna össze a véletlen. Itt szerintünk jól tudnák érezni magukat, szabadon, kötetlenül, miközben estéről estére egy nívós művészeti esemény részesei is lehetnek. Régi, nagy vágyam valósul meg ezzel a szalonnal. Még a rendszerváltás előtt, a nyolcvanas évek végén Garas Dezsővel közösen próbáltunk létrehozni egy jó értelemben vett kabarét. Ki is néztünk egy pincehelyiséget az ötödik kerületben, de aztán mindkettőnket másfelé sodort az élet. Tehát egy lassan harminc éves álmomat szeretném most megvalósítani. Ügyvéd vagyok, de azt gondolom, akkor teljes az ember élete, ha nem csak szakbarbár módjára a szakmáját műveli magas színvonalon, hanem másfelé is elmozdul. Mert ha nem nézünk, csak egy irányba, óhatatlanul beleszürkülünk abba, amit csinálunk. A két világ – szakma és művészet – nem zárja ki egymást, sőt. Szeretnénk megmutatni, hogy igenis érdemes nyitni, érdemes találkozni egymással, hogy a kortárs irodalom, a jazz, a tánc rólunk és nekünk szól. A Harmadik Helyet alapvetően a saját kedvtelésünkre csináljuk, de őszintén reméljük, hogy amit megmutatunk, a vendégeinknek is legalább ekkora örömet okoz.”

„Alig múltam húsz éves, mikor rögtön bedobtak a mélyvízbe: a múzeumban, ahol dolgoztam, rám bízták egy teljes évad összművészeti műsorainak a szervezését és moderálását. Próbaév volt, a terv szerint ha nem működik, abbahagyjuk. De működött, öt éven keresztül hoztam össze képzőművészeket zenészekkel és írókkal, tematikus műsorok keretében. Addig nem érdekelt más, csak és kizárólag a szűken vett alkotási területem, az irodalom, ám ezekkel a találkozásokkal kinyílt számomra a világ. Később, a múzeumból elkerülvén kulturális műsorokat vezettem pár évig különböző tévécsatornáknál, és rájöttem, számomra pusztán az írás már nem elég. Azóta is folyamatosan dolgozom együtt festőkkel, szobrászokkal (vagy úgy, hogy kiállítást nyitok meg, vagy úgy, hogy egymás performance-aiban vállalunk tevékeny részt), zenészekkel (dalszövegíróként is), táncosokkal, divattervezőkkel, fotósokkal. Újságíróként is feladatomnak tartom, hogy a kortársak munkáit megmutassam, mert azt gondolom, a művészet nem szűk réteg kiváltsága, és főképp nem valami érthetetlen és lila dolog, hanem – ha akarjuk – az életünk elmélyítője, gondolataink gazdagítója lehet. És igen: szórakoztat is. Szervezőként persze – mint mindenkinek – megvannak a szívügyeim, a nagy kedvenceim, de mindig igyekszem figyelni az újakra, nehogy bezárkózzak, egysíkú legyek. Moderátorként pedig mindig csak azt kérdezem meg, amik engem magamat is érdekelnek. A Harmadik Hely érdekes kísérlet számomra, hiszen itt ötvöződik minden, ami számomra egy helyben érdekes lehet.”