Mi is az a jazz?

A Sárik Péter Trió és Kiss Judit Ágnes A Harmadik Hely színpadán

2020. szeptember 15., kedd, 19:00

Kedves eddigi és leendő vendégeink!

Nem szeretnénk elkiabálni, de a dolgok jelenlegi állása szerint úgy fest: szeptemberben ismét találkozhatunk!

Nehéz időszak volt ez mindannyiunknak, és nagy fájdalmunkra – mint mindenhol – nálunk is csonka lett a negyedik évad. Ám azt ígértük: az elmaradt előadásokat pótolni fogjuk, és így is teszünk. Áprilisra meghirdetett különleges koncertünk így évadnyitó eseménnyé avanzsált.

Idén – magunk se hittük volna a kezdetek kezdetén – az ötödik évadba lépünk. Nagy terveink vannak most is a következő hónapokra, rengeteg meglepetéssel készülünk. Nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen erős közösség alakult ki A Harmadik Helyen, és továbbra is hiszünk a közösség és a művészet erejében. Hiszünk abban, hogy egymást meghallgatva, erősítve, beszélgetve és vitatkozva kis szigetet tudunk alkotni. Élvezzük a művek, művészek és egymás társaságát a 2020/2021-es évadban is!

Szeptemberi műsorunk címe:

Mi is az a jazz?

A Harmadik Hely mindig a különleges találkozások terepe. Most a jazz és irodalom fonódik össze egy estére.

Sárik Péter Trió

Az elmúlt tíz évben Magyarország egyik legnépszerűbb és legmeghatározóbb jazz-zenekarává vált. Az együttes koncertjeinek hangulata sokszor inkább pop vagy rock koncerthez hasonlatos, még akkor is, ha a Zeneakadémián, vagy a legkomolyabb koncerttermekben játszanak. A zenekar közvetlenségével, energiájával sok új rajongót hoz a jazznek.

Saját szerzeményeik mellett bátran kalandoznak a műfajok között: gyakran játszanak klasszikus zenei átiratokat és feldolgozásokat is. Jazzkívánságműsor című lemezük 2014-ben Fonogram-díjat kapott, mint „Az év hazai jazz albuma”, gyerek jazz-mese lemezüket 2014-ben, a Jazzkívánságműsor 2-t 2016-ban, a Lucky Dog című CD-t pedig 2018-ban jelölték ugyanerre a díjra.

Tagok

Sárik Péter zongora
Fonay Tibor bőgő, basszusgitár
Gálfi Attila dob

Kiss Judit Ágnes

Ő is sokoldalú alkotó, költő, regényíró, tárcaszerző, tanár. A zene mindig fontos része volt az életének.

A pécsi egyetemen oboa szakon végeztem, de megesküdtem a tanáraimnak, hogy jobb verseket írok, mint ahogy fújok. Szóval papírom van arról, hogy zenész vagyok. Arról, hogy író is, arról viszont nincs. Illetve a könyveim papírból készülnek. Amelyik nem elektronikus. Később egy évet tanultam dzsesszt zeneiskolában. Mivel dzsesszoboa szak nincs, szaxofonos tanártól. Legjobban az improvizáció és az összhangzattan érdekelt. Amikor az elmélettanár megkérdezte, van-e köztünk, aki nem szereti a dzsesszt, én feltettem a kezem. „Miért nem?” – kérdezte. „Mert nem tudom, mi az.”

Az estünk címe innen van hát…