Kérdezzünk! Vitázzunk!

Nagyon nagy örömünkre az a vágyunk, hogy A Harmadik Hely szeretett helyszín lett – teljesült. A kezdetek kezdetén, mikor még csak terv volt, hogy havonta egyszer összegyűlünk, tényleg nem hittük volna, hogy egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy az események nem sokkal a meghirdetésük után telt házasak lesznek. Ez számunkra erős visszajelzés lett arra nézvést, hogy talán jó úton haladunk, és ami nekünk fontos, másoknak is az lehet, és szívesen tartanak együtt velünk ezeken a felfedező utakon.

A meghívott műsorok általában úgy alakulnak, hogy mindenki javasolja a személyes kedvenceit (és a hosszú évek alatt mindhárman rengeteg érdekes és izgalmas művésszel dolgoztunk együtt), illetve folyamatosan nyitva tartjuk a szemünket, és keressük a nekünk valót. Vagy együtt, vagy külön-külön. És bízunk a másik ítéletében, egymásnak is meglepetéseket okozva.

Az elmúlt egy teljes és egy fél évad megmutatta, hogy képesek vagyunk direkt ide készült produkciót megálmodni, amit aztán más helyek is örömmel átveszek. Ilyen premier volt Farkas Franciska Makar Csudrája, a három dívának, Ágensnek, Lovas Rozinak és Kiss Noéminek a Testidő című műsora, illetve nálunk lépett fel először közösen (Keresztben jégeső címmel) a legendás Másik János és Bereményi Géza. Az is kiderült, hogy máshol már játszott darabok is kitűnően adaptálhatók a lakásszínház terére, és így új jelentéseket kaphat egy már kipróbált előadás is, gondolok itt Orosz Ákos Szökésére, ahol a vaslépcső (ami a hely szimbóluma is) külön szerepet nyert, vagy akár a Hodwork Pirkad (variációk)-nak kimondottan testközelivé tett varázslatára.

Úgy érezzük, akik járnak hozzánk, megszerették mind a helyet, mind a programjainkat, mind azt a – szerintünk – utánozhatatlan hangulatot, amit az ad, hogy elveszik a hivatalosság, viszont ez nem megy a minőség rovására. Visszatérő művésznőnk, Harcsa Veronika fogalmazta meg nagyon plasztikusan, miszerint kevés olyan hely van, ahol az intimitás társa a profizmus.

Mindössze egy dolog van, amiben szeretnénk még változtatni. A kezdet kezdetén leszögeztük, hogy nem csupán az a célünk, hogy legyen még egy játszóhely a városban. Már a nevünkkel arra utaltunk (és hangsúlyoztuk a “nyitott nappali” kitétellel), hogy egyfajta otthonos légkört szeretnénk teremteni. Hogy nem egy hivatalos terep vagyunk, ahol lemegy úgymond a műsor, megvan a közönségtalálkozó is, majd mindenki megy haza. Hanem azt szeretnénk, ha valóban úgy lennénk együtt, ahogy egy társasági összejövetelen szokás. Egy olyan eseményen, ahol egymáshoz merünk szólni, ahol tudunk nyitni. Merünk kérdezni és nem félünk ütközni. Ahol a közös ízlés mentén gyűlünk össze, és ahol egy-egy nívós előadás külön ürügy arra, hogy szóba elegyedjünk. Tetszett? Nem tetszett? Mit mondott? Jól értettük? És nem kell egyet érteni, nem kell megfelelni. Azt szeretnénk, ha mindenki szót kaphatna.

Kicsit változtatunk tehát az eddigi forgatókönyvön annyiban, hogy a műsor utáni beszélgetést kinyitjuk. Orsi, mint moderátor bemutatja a művészt, felvet egy-két érdekes szempontot, és az alkotókkal együtt megpróbálnak kinyitni olyan kapukat, amik talán nem ismertek a publikum előtt. De innentől szeretnénk együtt tovább menni. Meghallgatni a másikat. Bátran kérdezni. De persze nem kötelezően.

Azt vettük észre, hogy aki nem ismeri az úgynevezett törzstagokat, nehezen mozdul felénk. Ez talán a mi hibánk is – igyekezni fogunk nagyon figyelmet szentelni A Harmadik Hely társasági oldalának. Hogy akik ismeretlenként érkeznek, a koccintásnál már ismerősek legyenek. És meg tudják/tudjuk majd beszélni a közös ügyeinket, egy-egy előadás apropóján. Mert mindig kiderül, hogy van miről beszélnünk. Legyünk valóban együtt!

Anikó, Orsi, Gábor