Jean Anouilh: Antigone

Akartam, már évek óta nagyon akartam rendezni, csak baromira féltem tőle, ezért nem mertem – meséli az indulásról – Hogy inkább felakasztom magam, de én nem fogok valami ízléstelen, dilettáns előadást csinálni. Aztán meguntam a gyávaságomat, belementem. Hogy jó, rendezek valamit a halálról. És elindult a lavina… Azt hiszem, hogy egyedül nem lennék képes semmire. Szerencse, hogy sokan szeretnek, és lökdösnek előre. És a színház: csapatmunka. Az Antigoné is csapat, nagyszerű csapat. Borzasztóan hálás vagyok nekik, mert szó szerint valóra váltják az álmomat. Minden egyes előadáson.

Nem nagyon ismerjük a szerzőt, eddig látott darabjainak színpadra állítása nem hagyott nyomot. György Zoltán Dávid narrátorként jól exponálja a művet, rendezése pedig szépen bontja ki Anouilh koncepcióját. Ez nem ókori, inkább vitatkozósankorszerű, néhamég ironikus is. (…) Amit Kreón szerepében Kőszegi Máriától látunk, az messze kimagaslik az alternatív szcéna átlagából. Királyként, anyaként is talpig férfi, vívódik a rokoni megértés és a hivatali kötelesség béklyóiban, végtelenül okos, keményen következetes, de mindig ott érezzük benne a befegyelmezett, visszaszorított emberséget.
Deklamációja tisztán áradó, ami a legritkább: kitörése is árnyaltan artikulált!. Megállásai, nézései ritmikusan tagolják frázisait, veszett energia fűti nagyívű munkáját. Eddig is sokra tartottuk kisebb-nagyobb szerepeiben, de ezzel a Kreónnal nagyott lép a legkomolyabb drámai feladatok irányában.

tipptopp.hu

Sok halottam van. A mi családunknak ez jutott. Félreértés ne essék, nem szomorkodom ezen, csak nagyon sokat tudok a halálról. Egy barátom megkérdezte, hogy miről szeretnék beszélni. Mondtam, hogy a halálról, az olyan izgalmas téma. A temetéseket a legteátrálisabb szituációknak tartom. A halotti tor pedig önmagában csupa konfliktus. Arról meg azért nem akartam mégsem beszélni, hogy a temetkezés mekkora biznisz, mert tele lennék véleménnyel és ítélettel, az pedig senkinek sem jó. Ilyesmiről akartam először beszélni, csak nem tudok írni, kellett keresni egy megírt darabot.
Kitaláltam, hogy Antigonét csináljunk (akkor még az Anouilh-félét nem ismertem), ahol az egész tragédia Etheoklész (Antigoné bátyja, akit el szabadott temetni) halotti torán játszódik. Aztán szembesültünk vele, hogy egy torhoz sok ember kell, zenészek, de erre most nincs pénzünk, pár alkotóval tudunk csak létrehozni egy kamaradarabot. Tudtam, hogy nem Szophoklész Antigonéját akarom. Az akkor nem érdekelt. Wallinger Tibi (a fordító) ismerte Anouilh-t, ő ajánlotta, hogy nézzük meg ezt.
Lefordította, és én a magam részéről teljesen beleszerettem a szövegbe. Átdolgoztuk hát. Február 11-én lesz egy éve, hogy megtartottuk az olvasópróbát. Áprilisban mutattuk be a darabot. Azóta pedig próbáljuk életben tartani a gyerekünket.