Hodworks: Pirkad

Az elmúlt év egyik kortárs csodája.

A Hodworks Pirkad című produkciójában a mozgás teremtését látjuk. A test mint egy táj, intim közelségben tárul fel. A meztelen testet az izmok rajzolata, a bőr gyűrődései, az érintések lenyomata, a bőrpír öltöztetik. Megmutatkozik a test manapság olyannyira elfojtott, tabuvá tett anatomikus-mechanikus gép mivolta, „állat-minősége”. A kölcsönhatások folytonossága, a megállíthatatlan változások a táncosoktól rendkívüli tudatosságot, erőt, kifinomultságot és figyelmet követelő performansszá alakítják ezt az emberi-fizikai tapasztalások ritka pillanatait kutató, merész előadást. Előítéletmentes, szabad, radikális testkutatás, ahogy Hód Adrienntől megszoktuk.

A Pirkadot a 2014-es év 20 legkiemelkedőbb kortárs táncelőadása közé választotta az Aerowaves nemzetközi hálózat és 2014-ben elnyerte a Lábán Rudolf-díjat.

Előadók Cuhorka Emese, Hadi Júlia, Molnár Csaba, Márcio Canabarro
Élőzene Mizsei Zoltán
Zenei alkotótárs Sőrés Zsolt Ahad
Konzultáns Szabó-Székely Ármin, Sőrés Zsolt, Marco Torrice
Fény Dézsi Kata
Koreográfia Hód Adrienn

A kritikákból

A Hodworks produkciója az elmúlt év egyik kortárs csodája. Komoly barangolás a metafizikai én, a művészettörténet és a testkultúra útvesztőiben. Rácsodálkozás magunkra, a testünkre, gondolkodás a magunk élettörténetén és moralitásjátszmáin Hód Adrienn koreográfiájára, négy táncos mozdulataira és Mizsei Zoltán kortárs komponista élőben kevert, belső morajaira. (…) A testek pirulnak, mesélnek, izzadnak, felviláglanak. Eszköztelenül, pornótlanítva unikális hatást keltenek.

Lábán Rudolf-díj laudáció – Artner Szilvia Sisso

Négy mozgó testet látunk, amelyek ugyanolyan természetességgel viselik meztelenségüket, mint egy repülő madár, egy utcán átszaladó eb vagy egy civilizációtól elzárt törzs vadon élő tagja. (…) Az érintkezések, az érintések, a találkozások absztrakt játéka ugyanakkor nem ismer tiltott zónákat, tabusított felületeket. A táncosok mozgásában nincs óvatoskodás, elővigyázatosság, túlzott figyelmesség. A test minden része, részlete, a kifinomult játékra képes végtagoktól a hajladozó törzsön át az intim zónákig azonos fontossággal bír. (…) Látni az izmok munkáját, az inak tapadását, a bőr pírját, a test izzadságos erőfeszítéseit, és egészen extrém helyzetekben megannyi részlet, lanka és rejtett zug extrém feltárulkozását.

Láncreakció – Králl Csaba kritikája Élet és Irodalom, 2013. május 26.

Hód Adrienn ezúttal igen merész dologra vállalkozott. A Hodworks darabjaitól eddig sem volt idegen a radikális kísérletezés, az újítás, de az Ahogy azt az apám elképzelte folytatásaként megszülető Pirkad minden elvárást felülmúl. (…) Nincs díszlet, ahogy jelmez sem, legalábbis klasszikus értelemben vett, hiszen a teljes meztelenség sokkal több, mint puszta jelmez. Olyan minőségeket teremt, melyek máshol nem adatnak meg. Nincs ruha, így a testek közvetlenül érintkeznek a balettszőnyeggel. A bőr ennek következtében húzódik, ami nem pusztán elviselhetetlen hanggal jár, hanem a bőr kipirosodásával is. Így kel életre, és jelenik meg a homogén térképen a pirkadat. (…) Bizonyos vélemények szerint a Pirkad talán már nem is a tánc műfajába sorolható, esetleg inkább valami bizarr mozgásszínház, szüntelen kísérletezés. Más megközelítés mentén pedig az is megállja a helyét, hogy mi más, ha nem ez a kortárs tánc.

Kegyetlen Meztelenség – András Felícia kritikája Ellenfény, 2013. május 22.

Nem tudom, mi volt ez. Konstruált és esetleges, intim és távolságtartó, személyes és általános, olyan, amiről sokat kéne beszélnünk és olyan, amiről nem tudom, hogy lehet-e egyáltalán beszélni.

Testre Ébredés – Nyulassy Attila kritikája 7ora7.hu, 2013. május 24.

Az előadás előzetese itt tekinthető meg.
Az előadásban a táncosok meztelenül táncolnak.

Fotó Kővágó Nagy Imre
Az illusztráció Brindza Csaba fotója.

Hód Adriennről, a Pirkad rendezőjéről és a Hodworksről

Hol legitimek a megéléseink? Egy csomó érzés, állapot egyszerűen illegál, nem szabad. A művészet alibi. A művészet oltárán szabad olyat tenni, amit az életben nem minden esetben. Ezért a művészet játék, alibi a szabadságra.

Hód Adrienn

A jelzők, amelyekkel többnyire jellemzik: asszociatív, zabolátlan, humoros. Csakhogy ez kevés annak érdemi megragadásához, hogy mi tartja össze és teszi revelatívvá, amit a színpadon csinál – olyan erőssé és meggyőzővé, amire már a nemzetközi táncvilág is fölfigyelt. (…) Jó művészet ez: éles fényt vet arra, aminek rejtekezés a természete.

Rényi András, esztéta

Hód Adrienn társulatvezető, koreográfus, táncos és tánctanár 1993-ban kezdte tanulmányait a Budapest Tánciskolában, majd nem sokkal később osztálytársaival megalapítja az OFF Társulatot, amelyet 2007-ben követ a HODWORKS. Ugyanebben az évben ösztöndíjat nyer a Műhely Alapítvány „Az ismeretlen kutatása” című programjára, majd 2008-ban – szintén a Műhely Alapítvány meghívására – a Meeting Points magyar-amerikai művészeti program résztvevője. A koreográfus előadásaban előszeretettel kísérletezik a mozgás, a hangzás, a színházi tér használatával. Alkotómunkája mellett 2005 óta a Budapest Kortárstánc Főiskola tanára, ahol kortárstáncot, improvizációt és kompozíciót tanít. A kísérletezéseiről ismert koreográfus évek óta dolgozik azon, hogy átfogalmazza a kortárs tánc megszokott és bevált kliséit. Munkáiban darabjaira szedi és újrafogalmazza a legalapvetőbb és legelemibb mozdulatokat is és sokszor feszegeti a színház konvencionális határait. Előadásaiban előszeretettel alkalmaz élőzenét; a létrejövő alkotásokban a táncosok és a zenészek hangsúlyozottan egyenrangú szereplők. 2007 óta működő társulatával eddig hatszor jelölték munkáit Lábán Rudolf- díjra, melyet végül a Basse danse című koreográfiájával 2012-ben nyert el.

A Hodworks

A Hodworks társulatot 2007-ben alapította Hód Adrienn. Állandó alkotótársak mellett meghívott művészekkel együttműködő nemzetközi kortárstánc társulat. Önálló művészi alkotókészségen és nagyfokú összpontosításon alapuló, érzékeny és provokatívan friss szemléletű alkotócsoport. Munkájuk középpontjában a minden akadálytól, közvetítőtől, díszlettől, kelléktől, színházi eszköztől megszabadult test áll. Az előadások mindig egy ismeretlen, új, progresszív irányt jelölnek ki. Közös jellemzőjük a hosszú kísérleti munka során megalapozott, kidolgozott minőségi mozgásnyelv. A próbafolyamat fő eszköze az improvizáció, amelyet gondosan megszerkesztett struktúrában mentenek át az előadásokba. A koreográfiai struktúrákat az absztrakt megjelenés és a konkrét jelentés közti finom csúszkálás jellemzi. Egy Hodworks előadás a néző számára szellem- és érzéknyitogató, csalogató, de nem agresszív. Megkérdőjelezésre, kételkedésre ösztönöz. Nem alkuszik meg. Nem akar tetszeni.

Hód koreográfiái a meglévő táncstruktúrákat igyekeznek bizonytalanná tenni, szétszedni és újraépíteni. Munkái során erősen exponálja a performeri/előadói helyzetet, az exhibíciót szélsőséges emberi állapotokkal, azok verbális és fizikai megidézésével kapcsolja össze. Előadásait a tabukkal szembemenő, vaskos, mégis finom, érzékeny humorú játék jellemzi, és az előítéletmentes, szabad, radikális testkutatás. Táncosai számára a fizikai és lelki kitárulkozáson keresztül utat nyit egy eksztatikus, a tudatalattiból építkező, párhuzamos valóságba. A nézőket pedig abba a szürkezónába csalogatja, ahol a jelentést felülírja a jelenlét.

Támogatók

EMMI, NKA, Départs, EU Kultúra Keretprogram, Budapest Főváros IX. Kerület, Off Alapítvány, Új Előadóművészeti Alapítvány, Műhely Alapítvány, SÍN Kulturális Központ

Képek az eseményről

A fotók Huszár András munkái