Tariqa zenekar koncertje

Tariqa zenekar koncertje

2018. március 8., 19 óra

Tariqa.

Varázslatos ritmus, transz, lüktetés.

Nagy várakozással tekintünk a március 8-i Tariqa koncert elé. Ez a különleges formáció már hét éve létezik, de nagyon nehéz egyeztetni a tagokat a sok egyéb zenekari elfoglaltságuk miatt, így külön öröm, hogy most nekünk zenélnek! Egyedülálló, amit létrehoztak a gnawa tradíción alapulva, és amely zene valóban gyógyít, nem véletlen, hogy annak idején gyógyító szertartásokon is használták…

A BMC így ajánlja a zenekart:

A marokkói Said Tichiti volt az első, aki a gnawa zenét Magyarországon bemutatta és zenei körökben ismertté tette Chalaban nevű zenekarán keresztül. A gnawa, szülőhelyén, Marokkóban a rabszolgák és leszármazottaik kultúrájának a része, és szorosan kapcsolódik a gyógyító transz-szertartásokhoz. Ezt az ősi, szakrális, transz-zenei formát nevezte William Burroughs „a világ legrégebbi, 4000 éves rock’n’roll-jának”. A gnawa olyan varázslatos ritmusképleteken alapul, melyek egyszerre változatlanok és folyamatosan változók. Bár az alapritmus változatlan, a folyamatosan módosuló hangsúlyok egyre újabb lüktetést adnak az improvizációk alatt lassan, de folyamatosan gyorsuló, fokozódó zenének. Ennek az egyedülálló és gazdag ritmikának köszönhetően a gnawa több jelentős rock- és jazz-zenészre volt hatással világszerte (pl. a Rolling Stones, Led Zeppelin, Jimi Hendrix, Santana, Ornette Coleman, Pharoah Sanders, vagy Archie Shepp). Said Tichiti, aki 20 éve van jelen a hazai világzenei életben, a jazz és a magyar népzene zene jól ismert és kiemelkedően kreatív zenészeivel dolgozik együtt, rendszeres fellépője world music fesztiváloknak világszerte. Az együttes ritmusszekciója igen jó ismerője a gnawa zenének: Said Tichiti szülőföldjéről hozta magával e tudást, Halmos András pedig Hamid Drake amerikai jazz dobos tanácsára és rendszeres útmutatása alapján tanulmányozta a műfajt éveken át. A zenekar – élve a zene szabadságával – saját módján formálja koncertről koncertre a zenei anyagot, és sikeresen teremti meg a hagyományosan gyógyító és ünnepi szertartásokon előadott gnawa zenére jellemző erős érzelmi hatást.

Az új lemezről Végső Zoltán írt kritikát, olyan erős állításokkal, hogy

a Tariqa tényleg olyan nagyszerű, határokon, kontinenseken átívelő gyermeke a multikulturalizmusnak, amelytől nehéz önként szabadulni. Hosszan tudom hallgatni, már csak azért is, mert lemezen ugyanolyan jó, mint koncerten, felvételen is hozza azt a transz élményt, ami ennek a szúfi-alapú zenének az egyik lényege lenne. És azért csak lenne, mert a gnawába injekciózott magyar íz még a szakrális karakter mellett is nagyon erőssé teszi a műzenei hatást, pontosabban a modern kor városias gondolkodásának szab olyan kereteket, ami első hallásra bizarr, másodszorra azonban már azt mondjuk: csoda.

A zenekar tagjai

  • Said Tichiti ének, gembri
  • Bede Péter szaxofon, furulya
  • Kovács Ferenc hegedű, trombita, ének
  • Halmos András dob

A két eddigi lemezük itt meghallgatható – így is katarktikus a hatás, de ezt a zenekart a legjobb élőben hallani!

A kritikus szerint

aki teheti, élőben is hallgassa meg a Tariqát. Said Tichiti a Chalaban után felépített zenei önképét, a gnawa trubadúrt, aki fájdalmas emelkedettséggel forraszt egybe földrészeket és bizonyítja, hogy a zene igenis lehet vallás.

Halmos András azt mondja a zenéjükről, hogy a céljuk a legnemesebb értelemben vett egyszerűség, hogy úgy zenéljenek, mintha népzenészek lennének. A lemezeik is ebben a szellemben készültek, javítások, korrigálások nélkül: bementünk és játszottuk. Said valóban népzenész – adatközlő, a többiek pedig nagyon sokat játszottak és tanultak népzenét. Ebben csak András kivétek, mert ő kizárólag a gnawat és az afrikai zenéket tanulta a jazz mellett.

És Végső Zoltán szavaival zárom ezt a kis hangolást:

Said Tichiti munkásságán pontosan azt érezni, hogy nem adta fel identitását, ugyanakkor megkereste, pontosabban megteremtette, hol lehet az általa képviselt észak-afrikai kultúrának Budapesten helye. Talán furcsának hat a megállapítás, a Tariqa zenéje magyar nemzeti kincs, hiszen itt történik, itt termékenyíti meg életünket.