Jean Anouilh: Antigone

Jean Anouilh: Antigone

2018. január 18., 19 óra

Jean Anouilh 1944-es Antigoné-ja Szophoklész klasszikusából kiindulva aktualizálja Antigoné tragédiáját. A maga idejében a náci megszállás elleni tiltakozás drámájának tartották, ahogy Antigoné a biztos halál tudatában is kitartott az elvei mellett.

Most nem a darab politikai aspektusa érdekelte a művészeket, hanem az, hogy hogyan történhet meg az, hogy egy 16 éves kamaszlány úgy dönt, inkább meghal, mikor minden szerette azon van, hogy ebben megakadályozza és visszafordítsa. Hány generáció mérhetetlen súlyát hordozzuk? És mindezzel szemben mennyit ér a szerelmünk, testvérünk akarata, és mennyit magunknak a saját életünk? Akkor értjük meg, mi zajlik Antigoné fejében, ha nem a tántoríthatatlan hőst látjuk benne, hanem valakit, akit jól ismerünk. Azokat az elveket és azokat a félelmeket, amik minket is meghatároznak.

A darab rendezője, György Zoltán Dávid szabadúszó alkotó. Kaposváron végzett színművész szakon, majd az egyetem után Győrben, a Vaskakas Bábszínházban dolgozott három éven át. Jelenleg Budapesten él és dolgozik.

Akartam, már évek óta nagyon akartam rendezni, csak baromira féltem tőle, ezért nem mertem – meséli az indulásról – Hogy inkább felakasztom magam, de én nem fogok valami ízléstelen, dilettáns előadást csinálni. Aztán meguntam a gyávaságomat, belementem. Hogy jó, rendezek valamit a halálról. És elindult a lavina… Azt hiszem, hogy egyedül nem lennék képes semmire. Szerencse, hogy sokan szeretnek, és lökdösnek előre. És a színház: csapatmunka. Az Antigoné is csapat, nagyszerű csapat. Borzasztóan hálás vagyok nekik, mert szó szerint valóra váltják az álmomat. Minden egyes előadáson.

Szereposztás

  • Antigoné Nagy Johanna
  • Iszméné Horváth Alexandra / Misurák Tünde
  • Haimón Szabó Mátyás Péter / Árvai Péter
  • Kreón Kőszegi Mária
  • Őr Varga Ádám / Zakariás Máté
  • Kórus György Zoltán Dávid
  • Csellón közreműködik Kocsis Dóra

Alkotók

  • Fordította Wallinger Tibor
  • Díszlet Takács Renáta
  • Jelmez Molnár Anna
  • Zene Kiss Erzsi
  • Rendezte György Zoltán Dávid

A csapat létrehoztt egy Facebook oldalt a darabnak.
Az Antigoné jelenlegi trailere itt tekinthető meg.

Részlet egy kritikából

Nem nagyon ismerjük a szerzőt, eddig látott darabjainak színpadra állítása nem hagyott nyomot. György Zoltán Dávid narrátorként jól exponálja a művet, rendezése pedig szépen bontja ki Anouilh koncepcióját. Ez nem ókori, inkább vitatkozósankorszerű, néhamég ironikus is. (…) Amit Kreón szerepében Kőszegi Máriától látunk, az messze kimagaslik az alternatív szcéna átlagából. Királyként, anyaként is talpig férfi, vívódik a rokoni megértés és a hivatali kötelesség béklyóiban, végtelenül okos, keményen következetes, de mindig ott érezzük benne a befegyelmezett, visszaszorított emberséget. Deklamációja tisztán áradó, ami a legritkább: kitörése is árnyaltan artikulált!. Megállásai, nézései ritmikusan tagolják frázisait, veszett energia fűti nagyívű munkáját. Eddig is sokra tartottuk kisebb-nagyobb szerepeiben, de ezzel a Kreónnal nagyott lép a legkomolyabb drámai feladatok irányában. tipptopp.hu

György Zoltán Dávid személyes vallomása a darabról

Sok halottam van. A mi családunknak ez jutott. Félreértés ne essék, nem szomorkodom ezen, csak nagyon sokat tudok a halálról. Egy barátom megkérdezte, hogy miről szeretnék beszélni. Mondtam, hogy a halálról, az olyan izgalmas téma. A temetéseket a legteátrálisabb szituációknak tartom. A halotti tor pedig önmagában csupa konfliktus. Arról meg azért nem akartam mégsem beszélni, hogy a temetkezés mekkora biznisz, mert tele lennék véleménnyel és ítélettel, az pedig senkinek sem jó. Ilyesmiről akartam először beszélni, csak nem tudok írni, kellett keresni egy megírt darabot. Kitaláltam, hogy Antigonét csináljunk (akkor még az Anouilh-félét nem ismertem), ahol az egész tragédia Etheoklész (Antigoné bátyja, akit el szabadott temetni) halotti torán játszódik. Aztán szembesültünk vele, hogy egy torhoz sok ember kell, zenészek, de erre most nincs pénzünk, pár alkotóval tudunk csak létrehozni egy kamaradarabot. Tudtam, hogy nem Szophoklész Antigonéját akarom. Az akkor nem érdekelt. Wallinger Tibi (a fordító) ismerte Anouilh-t, ő ajánlotta, hogy nézzük meg ezt. Lefordította, és én a magam részéről teljesen beleszerettem a szövegbe. Átdolgoztuk hát. Február 11-én lesz egy éve, hogy megtartottuk az olvasópróbát. Áprilisban mutattuk be a darabot. Azóta pedig próbáljuk életben tartani a gyerekünket.