Gólyakalifa

Gólyakalifa

Október 29. hétfő, 18 óra – Jurányi Inkubátorház

Kettéhasadt monodráma Babits A gólyakalifa című regénye alapján

A Harmadik Hely következő előadása minden szempontból rendhagyó lesz. Mi magunk között úgy nevezzük: ez az első kihelyezett előadásunk. Alapvető szempont nálunk egy-egy műsor megálmodásánál illetve kész produkciók bemutatásánál, hogy mi szeressük azt, és olyan legyen, amit a saját közönségünkkel mindenképp meg akarjuk osztani. Ez az előadás, a Gólyakalifa ilyen. Viszont nem lehetett lakásszínházi körülmények közé adaptálni. Ezért döntöttünk úgy, hogy ezúttal „testületileg kivonulunk”. Jegyár ezúttal 3000 Ft (mert most nem lesz saját büfénk), melyet a szokásos módon, a honlapunkon keresztül lehet foglalni, és a mostani alkalommal ötven vendég helyett hatvanat tudunk fogadni.

A darabról

Tábory Máté élete szép, akár egy álom. Álmai valóságosak, akár az élet. Ezekben ő egy mélyszegénységben, nevelőszülőknél felnőtt fiú, aki viszont jólétről álmodik: nyaralásról, tágas lakásról, szép lányokról. Ha egyikük elalszik, a másik felébred. Az álmok emléke mindkettejüket kísérti, a két élet egyre szorosabban fonódik össze, míg már mi sem tudjuk, hogy kit látunk a színpadon, hogy mi az álom és mi a valóság, vagy hogy egyáltalán van-e értelme különválasztani a kettőt. Babits története egyszerre lélektani dráma, thriller és tanulmány a társadalmi egyenlőtlenségről, amit a mai Magyarországon értelmeztünk újra. Nem kellett messzire mennünk.

  • Játssza Papp Endre
  • A színpadi változatot írta Barcsai Bálint
  • Díszlet-jelmez Horváth Jenny
  • Videó Maruscsák Dávid
  • Produkciós vezető Gulyás Dóra
  • Produkciós asszisztens Totobé Anita
  • Rendező Barcsai Bálint és Tárnoki Márk

Papp Endre a darab születéséről

Nagyon pontosan követtük az eredeti szerkezetet, de azzal, hogy átültettük a mába, aktuális társadalmi és emberi kérdéseket tudtunk érinteni. Például, hogy mennyire predesztinált a sorsunk, lehetséges-e kitörni a perifériáról, mennyire határoz meg minket a környezetünk, a tehetség, képesség elegendő-e bármihez. Úgy tűnik, sok minden nem változott a száz év alatt. A Hungária körúton túl lakom, és évről évre nagyobb nyomát látom a szélsőségek megerősödésének, egyre nagyobb a távolság a gazdagok és a szegények között. Lecsúszni sokkal egyszerűbb, mint felkapaszkodni.

Egy kritikából

Papp Endre mesél és beszél, beszél és mesél, és nem is a mitje, hanem a hogyanja az ennek a szó hömpölygésnek, ami képes kiteríteni e fiatal lélek vászon térképét közénk. Mert nem az egymásba kapaszkodó, ölelkező tagmondatok ritmusa, egymásutánja kalauzol igazán ezen a „térképen”, hanem Papp Endre vívódásait ösztönösen kiteregető,  bennünket társnak maga mellé hívó játéka. Mert ebben a játékban képes lesz időről időre leomlani a fal a mi és az ő között – Tábory Máté személyisége és az őt nézőként figyelő személyiségünk között.
Pótszékfoglaló

Papp Endrével és a rendezőpárossal az előadás után Karafiáth Orsolya beszélget. És hagyományainkhoz híven – ettől nem térünk el – szeretnénk ismét kitágítani a beszélgetést, egyszóval jó lenne, ha ismét közös alkotás lenne a találkozásunk.