MU Színház: Felnőttkorunk ’89

Vitaszínházi előadás

Emlékek, egypercesek, monológok, vallomások. Harminc éve volt a rendszerváltás. „Vagy gengszterváltás. Vagy lett democsokrácia.” Ki így emlékszik, ki úgy. De meghallgatjuk-e egymást? Tudunk-e beszélgetni arról, ami történt? És amit éreztünk? A Nyílt Társadalom Alapítványok támogatásával készülő MU Színház: Felnőttkorunk ’89 projekt párbeszédre hív. Ez a hatvan év feletti civilekből álló közösség már felnőttként élte meg a váltást, tagjai aktív résztvevői, elszenvedői, haszonélvezői voltak a ’89 körüli eseményeknek.

Az alkotófolyamat első felében a szépkorú közösség különböző művészeti eszközök segítségével közös kutatásba kezdett, melynek fókusza a készülő vitaszínházi előadás témáját adó, 1989-90-es magyarországi rendszerváltás volt. A résztvevők emlékeiket, élményeiket monológok, novellák, egypercesek, haikuk és fanzinok étrehozásán keresztül dolgozták fel, s osztották meg a közösség többi tagjával. A munkafolyamat második részében a csoport, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ szakembereinek segítségével, kétalkalmas workshop keretében ismerte meg és sajátította el a vitaszínház műfajának alapvető szabályait és módszerét.

Hogy mi a vitaszínház? Egy interaktív színházi társasjáték, amelyben alapvetően a résztvevőkön van a hangsúly, akik aktivizálása, (jó értelemben vett) provokálása a sikeres program záloga. S a program akkor lesz sikeres, ha a résztvevők vitatkozni tudnak (moderált formában) a legsúlyosabb társadalmi kérdésekről is a meghívott szakértőkkel, illetve egymással.

A vita során az alkotók problémafelvető jeleneteket mutatnak-játszanak el, melyekkel kapcsolatban állást kell foglalniuk a résztvevőknek. A részvétel azon vendégek számára is élvezhető és izgalmas, akik nem kedvelik a nyilvános szereplést, mivel csupán azzal is kifejezhető a témával kapcsolatos vélemény, hogy a nézőtér mely részén foglalnak helyet.

Az alkotófolyamat következő szakaszában a résztvevők különböző technikák alkalmazásával jeleneteket hoztak létre Sereglei András rendező segítségével, amelyek, a már említett írások mellett alapjául szolgáltak a Róbert Júlia dramaturg által írt jeleneteknek. A résztvevő-alkotók gyerekként szemtanúi voltak az 1956-os forradalomnak, majd mind a szocializmust, mind az 1989-es rendszerváltást, majd az azt követő demokráciává alakulást is felnőttként élték meg. Élettapasztalatuk, különböző társadalmi és szakmai hátterük révén változatos nézőpontokból viszonyulnak e történeti eseményhez. A vitaszínházi formával arra ösztönözzük a nézőket, hogy ők is osszák meg egymással emlékeiket, gondolataikat. A Felnőttkorunk ’89 vitaszínházi előadás a projekt megálmodóinak reményei szerint túlmutat majd a produkció keretein, és vitára ösztönöz.