MU Színház: Felnőttkorunk ’89

MU Színház: Felnőttkorunk ’89

2019. április 18., 19:30

Vitaszínházi előadás

Nem szeretem a politikát, részemről le van szavazva. Persze, ha húsba vág, akkor muszáj foglalkozni vele. Nem lehetett nem észrevenni, mikor 15000-en tüntettek Budapesten, vagy amikor a III/III-as Csoportfőnökségen nagy arányú iratmegsemmisítés kezdődött, vagy a Dunagate, az ügynökkérdés kezdete. Pedig én semmi mást nem szeretnék, mint békességben élni. Akkor most mit csináljak?

Emlékek, egypercesek, monológok, vallomások. Harminc éve volt a rendszerváltás. „Vagy gengszterváltás. Vagy lett democsokrácia.” Ki így emlékszik, ki úgy. De meghallgatjuk-e egymást? Tudunk-e beszélgetni arról, ami történt? És amit éreztünk? A Nyílt Társadalom Alapítványok támogatásával készülő MU Színház: Felnőttkorunk ’89 projekt párbeszédre hív. Ez a hatvan év feletti civilekből álló közösség már felnőttként élte meg a váltást, tagjai aktív résztvevői, elszenvedői, haszonélvezői voltak a ’89 körüli eseményeknek.

Az alkotófolyamat első felében a szépkorú közösség különböző művészeti eszközök segítségével közös kutatásba kezdett, melynek fókusza a készülő vitaszínházi előadás témáját adó, 1989-90-es magyarországi rendszerváltás volt. A résztvevők emlékeiket, élményeiket monológok, novellák, egypercesek, haikuk és fanzinok étrehozásán keresztül dolgozták fel, s osztották meg a közösség többi tagjával. A munkafolyamat második részében a csoport, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ szakembereinek segítségével, kétalkalmas workshop keretében ismerte meg és sajátította el a vitaszínház műfajának alapvető szabályait és módszerét.

Fotó: Tóth Bence Mihály

Hogy mi a vitaszínház? Egy interaktív színházi társasjáték, amelyben alapvetően a résztvevőkön van a hangsúly, akik aktivizálása, (jó értelemben vett) provokálása a sikeres program záloga. S a program akkor lesz sikeres, ha a résztvevők vitatkozni tudnak (moderált formában) a legsúlyosabb társadalmi kérdésekről is a meghívott szakértőkkel, illetve egymással.

A vita során az alkotók problémafelvető jeleneteket mutatnak-játszanak el, melyekkel kapcsolatban állást kell foglalniuk a résztvevőknek. A részvétel azon vendégek számára is élvezhető és izgalmas, akik nem kedvelik a nyilvános szereplést, mivel csupán azzal is kifejezhető a témával kapcsolatos vélemény, hogy a nézőtér mely részén foglalnak helyet.

Fotó: Tóth Bence Mihály

Az alkotófolyamat következő szakaszában a résztvevők különböző technikák alkalmazásával jeleneteket hoztak létre Sereglei András rendező segítségével, amelyek, a már említett írások mellett alapjául szolgáltak a Róbert Júlia dramaturg által írt jeleneteknek. A résztvevő-alkotók gyerekként szemtanúi voltak az 1956-os forradalomnak, majd mind a szocializmust, mind az 1989-es rendszerváltást, majd az azt követő demokráciává alakulást is felnőttként élték meg. Élettapasztalatuk, különböző társadalmi és szakmai hátterük révén változatos nézőpontokból viszonyulnak e történeti eseményhez. A vitaszínházi formával arra ösztönözzük a nézőket, hogy ők is osszák meg egymással emlékeiket, gondolataikat. A Felnőttkorunk ’89 vitaszínházi előadás a projekt megálmodóinak reményei szerint túlmutat majd a produkció keretein, és vitára ösztönöz.

Nem kéne a Wartburg helyett egy jobb autó? Itt ilyen nagy a gazdagság, hogy mindenki nyugati kocsival jár? Te is vállalkozol? Hogyan kell adózni? Miért kell minden törvényt és rendeletet megváltoztatni? Kik ezek az újgazdagok? Mi ez az új bank már megint? Na, és mennyi hitelt vettél fel és mekkora kamatra? Hol a munkanélküli hivatal?
  • Rendező Sereglei András
  • Dramaturg Róbert Júlia
  • Vita színház szakértők Hajós Zsuzsa, Nyári Arnold
  • Produkciós vezető Sztripszky Hanna
  • Projektvezető Erős Balázs